egészségügy vs. görbe tükör

Felvételes ügyelet estéje van az egyik gyermek traumatológiai osztályon, az egyik legrégebbi, immár súlyponti intézményként aposztrofált kórházban... A mára oly jellemző elöregedés itt is megfigyelhető, közvetlenül a betegágy mellett dolgozó szakemberek többsége a negyvenes- ötvenes éveit súrolja. A "nővérke" a szükségesnél kissé nagyobb magabiztossággal és (számomra legalábbis) elfogadhatlan mértékű kiégettséggel végzi rutin teendőit. Képzeljük el, h mi aggódó szülőként ülünk gyermekünk mellett, akinek a bokája két helyen eltört, s emiatt még az éjszaka folyamán meg kell operálni. A gyerkőc 13 év körüli, hősiesen viseli a rtg felvételeket, a többedszeri sikertelen branülszúrást, s a tudatot, h nagy valószínűséggel tönkrement az egész nyara. Mindemellett hálás a sorsnak, h a rollerezést ennyivel "megúszta". Csupán egy valamit visel egyre nehezebben, az egyre fokozódó FÁJDALMAT. Az aggódó szülők többszöri kérése, könyörgése sajnos eredménytelen, egészen addig, míg hangnemet nem váltanak...
- Nem akartam a szobában villanyt kapcsolni, mert felébredhet a többi gyerek - mormolja maga elé védekezésül "nővérkénk", majd több órás várakozás és szenvedést követően végre a figyelem középpontjába kerül a sérült egyik legalapvetőbb szükséglete...

Pizza igen, terápia (gyakran) nem

Francesco Ferri [Ipasvi, La Spezia] tolmácsolásában olvastam egy cikket amit most szeretnék tovább adni Nektek:
Nagyon távolinak tűnik egyelőre az az időszak, amkor is a szakmai hibák - és ezzel egyidejűleg a teljes rendszer költségeinek - csökkentésére fordított igazi, konkrét erőfeszítések megjelennek majd az egészségügyben. A klinikai kockázat tekintetében tisztában kell lenni azzal, mibe kerül megvalósítani azt az utat, ami a terápia előírása, „átírása” és megvalósítása között húzódik, ami hagyományosan mai napig toll és papír segítségével történik.

Egyes kutatások szerint: ez a módszer, ezáltal a dokumentációs hibák tehetők felelőssé az egészségügyi ellátáshoz kötött hibák minimum 12%-áért.

Akkor mégis hogyan javítható az ápolói tevékenység biztonsága?

Elegendő körülnézni egy kicsit a környezetünkben: csak igen kevesen használnak hitelesített eljárásokat a terápiára vonatkozó adatok adminisztrálására, megfelelő ellenőrzési módszerrel a hibák azonosítására.
Ezzel szemben hány olyan étterem létezik, ahol palmtop-ot használnak a felszolgálók a vendégek rendelésének felvételére? Mára nagyon nagyra nőtt ezeknek a vendéglátóhelyeknek a száma, nagy biztonsággal alkalmazzák a palmtop-ot azok az alkalmazottak is, akik nem feltétlenül jártasak egyébként az informatikában…

Ezek szerint levonhatjuk a következtetést: nagyobb szükség van a hawai pizza× rendelésénél a biztonságra (abban az értelemben, hogy nem magyaros feltéttel fogom kapni a rendelt pizzámat, tele pepperoncsínóval az áhított ananász helyett), mint az egészségügy területén az adekvát információk átadása esetén, ahol az információ alatt a TERÁPIÁS ELŐÍRÁSOKAT értjük, a megvalósult információátadás garanciájával, az ellátó team különböző szakemberei között.


[L.L.Leape and all., System Analysis of Advers Drug Events, 1996, JAMA]

× én a pizza margheritát szeretem, sok-sok rukolával, és.... olyan mint kukorica, ananász, kolbász és sorolhatnám, NEM pizzára valók! ;)