
Nagyon távolinak tűnik egyelőre az az időszak, amkor is a szakmai hibák - és ezzel egyidejűleg a teljes rendszer költségeinek - csökkentésére fordított igazi, konkrét erőfeszítések megjelennek majd az egészségügyben. A klinikai kockázat tekintetében tisztában kell lenni azzal, mibe kerül megvalósítani azt az utat, ami a terápia előírása, „átírása” és megvalósítása között húzódik, ami hagyományosan mai napig toll és papír segítségével történik.
Egyes kutatások szerint: ez a módszer, ezáltal a dokumentációs hibák tehetők felelőssé az egészségügyi ellátáshoz kötött hibák minimum 12%-áért.
Akkor mégis hogyan javítható az ápolói tevékenység biztonsága?
Elegendő körülnézni egy kicsit a környezetünkben: csak igen kevesen használnak hitelesített eljárásokat a terápiára vonatkozó adatok adminisztrálására, megfelelő ellenőrzési módszerrel a hibák azonosítására.
Ezzel szemben hány olyan étterem létezik, ahol palmtop-ot használnak a felszolgálók a vendégek rendelésének felvételére? Mára nagyon nagyra nőtt ezeknek a vendéglátóhelyeknek a száma, nagy biztonsággal alkalmazzák a palmtop-ot azok az alkalmazottak is, akik nem feltétlenül jártasak egyébként az informatikában…
Ezek szerint levonhatjuk a következtetést: nagyobb szükség van a hawai pizza× rendelésénél a biztonságra (abban az értelemben, hogy nem magyaros feltéttel fogom kapni a rendelt pizzámat, tele pepperoncsínóval az áhított ananász helyett), mint az egészségügy területén az adekvát információk átadása esetén, ahol az információ alatt a TERÁPIÁS ELŐÍRÁSOKAT értjük, a megvalósult információátadás garanciájával, az ellátó team különböző szakemberei között.
[L.L.Leape and all., System Analysis of Advers Drug Events, 1996, JAMA]
× én a pizza margheritát szeretem, sok-sok rukolával, és.... olyan mint kukorica, ananász, kolbász és sorolhatnám, NEM pizzára valók! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése