"Éljen 140/90 Hgmm alatt!"

"Hazánkban a magas vérnyomás betegség népbetegséggé vált, a felnőtt lakosság mintegy 50 %-át érinti. A Magyar Hypertonia Társaság már eddig is sokféle módon tevékenykedett annak érdekében, hogy a hypertonia betegség minél korábban felismerésre kerüljön és az elfogadott kezelési irányelvek alapján a hipertóniás beteg megfelelő nem-gyógyszeres és gyógyszeres kezelésben részesüljön. Az elmúlt évben befejezett számos vizsgálat eredménye, valamint a Hypertonia Regiszter adatai arra utalnak, hogy a betegek közel 50 %-ánál nem értük el a kívánt célvérnyomás értéket, másrészt megerősítésre került az a tény, hogy a rendelőintézetekben mért vérnyomásérték nem tükrözi pontosan a vérnyomásváltozást.
A kardiovaszkuláris rizikó csökkentése, a hipertóniás betegek túlélési prognózisának javítása és a szövődmények kialakulásának megelőzése érdekében alapvető a célvérnyomás elérése. A Magyar Hypertonia Társaság ennek érdekében kezdeményezte és szükségesnek látja egy olyan program elindítását, ahol a célvérnyomás eléréséhez szükséges tennivalók a kezelőorvos számára pontos meghatározásra kerül betegenként, ahol a beteg tevőleges résztvevője a célvérnyomás elérésének és amely programban a rendelőintézeti vérnyomásmérésen túl az otthoni vérnyomásmérés segítségével is biztosítani tudjuk a sikeres kezelést. Ennek a programnak az "Éljen 140/90 Hgmm alatt!" címet adtuk..."

[részlet a Magyar Hypertonia Társaság Vezetőségének felhívó leveléből]

Immár harmadik éve zajlik a Magyar Hypertonia Társaság által kezdeményezett „Éljen 140/90 alatt!” című oktató és beteg-együttműködést segítő szakmai program. A program során eddig elért eredmények felmérése érdekében a Társaság csaknem 20 ezer kezelt hipertóniás beteg adatain alapuló felmérést készített 2007-ben. A Hypertonia Regiszter legfrissebb eredményeit vetették össze az induláskor, 2005-ben mért adatokkal. Bár a vizsgált betegek száma (a minta nagysága) a két évben eltérő volt, a mintákban a nemek eloszlása gyakorlatilag változatlan, és az átlagos kor is nagyjából megegyező(61 vs. 60,63 év) volt. A 140/90 Hgmm-es célérték elérése 2005 és 2007 között egyértelműen javult. Míg 2005-ben a betegek csupán 39,3%-a érte el a célértéket, addig 2007-ben már a betegek 44,6%-a mondhatja el magáról ugyanezt. A program hatására 2 év alatt újabb ötven ezer hipertóniás beteg esetében – Eger lakosságával közel megegyező nagyságú populáció – sikerült elérni a 140/90 alatti célértéket, ezáltal jelentősen javítva a betegek életkilátásait. Az Egyesült Államokban több mint 5 évre volt szükség, míg Magyarországon alig két év alatt sikerült ezt az eredményt elérni. A jelek szerint a nőbetegeknek e területen jobb a terápiás együttműködésük. Körükben a célértéket elérők aránya is magasabb, és feltűnő, hogy a két év alatt mért javulás mértéke a nőbetegeknél több mint a kétszerese a férfiaknál tapasztaltaknak. A jelek szerint egyébként kezd egymástól elválni a jól kezelt és együttműködő, valamint a nem jól kezelt vagy nem együttműködő magasvérnyomásos betegek csoportja, hiszen akik elérték a célértéket, azoknak az áltagos szisztolés vérnyomása 126 Hgmm, míg a célértéket el nem érők vérnyomás átlaga 151 Hgmm körül alakul. Továbbra is elkeserítőek viszont a cukorbetegségben, vagy a cukorbetegséget megelőző állapotban(prediabétesz) lévők vérnyomás eredményei. A célérték elérése a cukorbetegek körében mintegy 15
százalékkal növekedett, azonban a cukorbetegség „előszobájában” tartózkodók egyáltalán nem részesülnek megfelelő kezelésben. Ez ellen a jövőben mindenképpen tenni kell! Ez azért is fontos, mivel a saját kórelőzményeket firtató kérdésre minden negyedik válaszadó (24%) a cukorbetegséget említette, ami ezzel a leggyakoribb kórelőzmény lett. Minden ötödik beteg említette a mellkasi fájdalmat, 12% az érszűkületet. 6,5% a infarktust, 6% a vesebetegséget, és mintegy 5% a szélütést. A két adatfelvétel szerinti bontásban vizsgálva a témát csak egyetlen helyen látható érdemi változás, a stroke (szélütés) kórelőzmény említése mintegy 25 százalékkal csökkent! Mivel ennél a betegségnél egyértelműen a magas vérnyomás az els
dleges kockázati tényező, így ez kiemelkedően értékes előrelépés. Ahogy arra már a 2005-ös adatfelvétel is rávilágított, a magas vérnyomásos betegek körében az egyik leggyakoribb gond a súlyprobléma. Úgy tűnik, hogy ezen egyelőre nem tudnak az érintettek túllépni, a vizsgálatban szereplő betegek átlagos testsúlya 2005 óta mintegy 0,8 kilogrammal, 81,4 kilogrammra nőtt. Korcsoportok szerint nézve a kérdést egyértelműen látszik, hogy a markáns testsúlynövekedésre 30-40 éves korban kerül sor – a 30 évnél fiatalabbakhoz képest plusz 5,75 kg! –, mint ahogy a „csúcsérték” elérése is itt látható, ami aztán az életkor növekedésével fokozatosan csökken.
Már a két évvel ezelőtti vizsgálatnál leírtuk és igaz most is, hogy a testtömeg-index átlagos értéke a vizsgálati populációban igen magas (28,65), és minden korcsoportban kivétel nélkül meghaladta a túlsúlyos kategória 25-ös határértékét. A helyzet érdemben idén sem változott, de ezúttal a kapott értékek nagysága szerinti bontásban is vizsgáltuk az adatokat. Ennek alapján elmondható, hogy továbbra is csak a betegek egynegyedénél mérhető normális érték, miközben minden második megvizsgált betegnek 27 és 35 közé esik a testtömeg-indexe. Az is elgondolkodtató, hogy 40 és 65 év között minden korcsoportban az átlagérték magasabb volt mint 29! Mivel 25-től túlsúlyról, 30-as értéktől pedig elhízásról beszélünk, így látható, hogy egyáltalán
nem „a kicsit több a súlyom” problémáról van szó… A derékméretet tekintve is hasonlóan elszomorító a kép. A nők kevesebb mint egyharmadánál (31,18%) volt mérhető az „erősen veszélyeztetett” kategória határát jelentő 88 cm alatti érték. A férfiaknál valamivel jobb a helyzet, 42 százalékuk derékmérete volt a „veszélyeztetett” kategória értéke alatti, és egyharmaduknál haladta meg az „erősen veszélyeztetett” kategóriát a mért derékméret. Normális összkoleszterin szintet mindösszesen a vizsgáltak 30 százalékánál találtunk, de ami ennél is fontosabb, a koleszterinszint emelkedése látványos és egyértelmű összefüggést mutatott a testtömeg index és a derékkörfogat növekedésével, kortól és nemtől függetlenül. Az esetek felében (50,34%) mértek normális vércukorszint értéket, mintegy 16,5 százalékban már emelkedett volt az érték (prediabétesz), az esetek egyharmadában (33,12%) pedig már a 7,0 mmol/les határérték egyértelmű túllépését figyelték meg (diabétesz). A BMI növekedésével párhuzamosan az éhomi vércukorszint értéke mintegy egyharmadával nőtt meg! Kedvező fejlemény viszont, hogy az eltelt két évben a magas vérnyomásban szenvedő betegek körében csökkent a metabolikus szindróma előfordulása. A nemek közötti eltérés azonban talán itt a legnagyobb, hiszen míg a vizsgált férfiak kevesebb mint felénél (49%) volt jelen e betegség, addig a nők több mint kétharmada (68%) érintett e problémában. Az elmúlt két év pozitív eredménye az is, hogy – bár a legmagasabb szív- és érrendszeri kockázati kategóriába tartozók aránya változatlan – a két éve még közepes kockázati kategóriába tartozók egytizede 2007-ben már csak az alacsony kockázatot jelentő csoportba sorolható. A nemek közötti
különbségek itt is hasonló nagyságrendűek, mint a metabolikus szindrómánál, csak ezúttal a nők állnak jobban. Míg a nőbetegek túlnyomó többsége (több mint 85%) a legalacsonyabb kockázati kategóriába sorolható, addig a férfiak csak kevesebb mint a harmada, miközben több mint 10 százalékuk a legmagasabb kockázati osztályba tartozik.
Végül az egyéb rizikótényezőket tekintve vegyes a kép. A kezelt magasvérnyomásban szenvedő betegek körében az elmúlt két év során sajnos 2 százalékkal tovább emelkedett a dohányzók aránya(10 százalékos relatív emelkedés!), viszont 1százalékkal csökkent a rendszeres alkohol fogyasztás gyakorisága. Mindezek alapján a Magyar Hypertonia Társaság kijelentette, hogy az „Éljen 140/90 alatt” programot a jövőben is folytatni fogja annak érdekében, hogy csökkentse a hazai szív-érrendszeri megbetegedések és a halálozás kockázatát.

[forrás: www.hypertension.hu]