ápolás, mint professzió javítása

Az egészségügyi ellátás minőségének értékelése nem más, mint egy eszköz, ami hozzájárul az ápolás, mint professzió javításához is. Az értékelés folyamán az ápolási szakemberek mérik és egybevetik a saját gyakorlatban elért eredményeket az elvártakkal, megvizsgálják a lehetséges eltérések okait és megszabják a minőség fejlesztésének irányát, mértékét. Ennek a folyamatnak az egyik fő sajátságát az adja, hogy javító, de soha nem "bűntető". Ez magyarázza, hogy egyúttal edukáló értékkel is bír. Hasonlóan az ápolási folyamathoz, dinamikus folyamat kell, hogy legyen. Azáltal, hogy az ápolási folyamat lépéseihez integrálva valósul meg az értékelés, segíti elő az ápolói tevékenység minőségének folyamatos nyomonkövetését, szükség szerinti javító intézkedések révén annak javítását, fejlesztését. Ehhez az ellenőrzésnek a szolgáltató folyamat minőségszabályozásába történő beépítésére van szükség.
A minőség értékelő folyamat szintén lépésekre osztható, akárcsak az ápolási folyamat:
1. első fázis a „kigondolás, kitervelés”: azaz olyan időszaka a folyamatnak, amikor a lényeges tényezők begyűjtése zajlik, melyek elengedhetetlenek a megfelelő mérőeszköz megalkotásához, mint például mintaválasztás, indikátorok képzése, adatgyűjtési módszer megválasztása, stb.
2. második fázisban a „kigondolt” módszer igazolása, vizsgálata zajlik, figyelembe véve olyan alapvető követelményeket, mint a megfelelő módon történő mintaválasztás, költségek, kivitelezhetőség, stb. Ezt követheti a módszer „beindítása” különböző szolgáltatók mintáin és a kapott eredmények összevetése (benchmarking).
Tehát, az ápolói tevékenység értékelése a következő lépéseket foglalja magában:
1) a teorikus minőség meghatározása, azaz meg kell fogalmazni az ápolói tevékenység optimális szintjét;
2) meghatározni azokat a sajátságokat, ahogyan az ápolói tevékenység jelenleg a valóságban zajlik (reális szint);
3) az ápolói tevékenység mérése standardok és kritériumok segítségével, amellyek kifejezik az ápolói tevékenység minőség-fogalmát;
4) a „gyenge pontok”, a fejlesztendő terültetek beazonosítása;
5) javító intézkedési terv készítése, a standard-, illetve kritériumkövetelményeknek nem megfelelő tényezők javítására vonatkozólag, a szolgáltatás minőségének javulása céljából.
Az ilyen típusú, folyamatos minőségfejlesztés alkalmazásával, ellentétben az audit jellegű ellenőrzésekkel, nem „egy más szakember által végzett ellenőrzés” valósul meg.
Nagyon sok olyan motívum van, ami indokolja az ápolói tevékenység minőségének monitorozását, ellenőrzését. Mindenekelőtt, nekünk ápolóknak alapvető a szolgáltatott ellátás minőségének folyamatos nyomonkövetése, minekutána csak ezen a módon lehetséges igazolni, hogy munkánkat a helyi eljárási utasítások, protokollok,illetve szakmai irányelvek, a hatályos jogszabályok és legfőképp az etikai kódexek előírásainak tiszteletben tartásával végezzük. Ezáltal valósulhat meg biztonságos, minőségi ápolás, mind technikai, mind tudományos, mind morális nézőpontból. Emiatt rendkivül fontos, hogy az ápolók önértékelést végezzenek és folyamatosan igazolják a szolgáltatott ellátás minőségét. Az önértékelés, mint módszer segítségével feltárhatóak azok a területek, amelyek az ellátás gyenge pontjai, azaz nagyobb odafigyelést igényelnek az ápolásmenedzsment, illetve ápolásszakmai, vagy akár gazdasági szempontól.